„A szabadság olyan légkör, amelyben a női vonások szabadon megmutatkozhatnak és kiteljesedhetnek.” – Interjú Pakosz Annával
„A szabadság olyan légkör, amelyben a női vonások szabadon megmutatkozhatnak és kiteljesedhetnek.” – Interjú Pakosz Annával
Hol találkoztál először a művészettel, hogyan találtál rá a festészetre?
Igazán Tel Avivban találkoztam először a saját művészeti oldalammal. Kurátorként gyakornokoskodtam és eközben megismerkedtem helyi művészekkel, többek között azokkal is akiktől később tanultam festeni. Bátyám, Geri már festett pár éve, szerintem miatta is kezdett vonzani ez a médium. Izraelben egyébként tanultam mozgásszínházat is, ahol sokat foglalkoztunk a testtel és színpadi munkával. Nekem egyébként ez is nagyon tetszett.
Éltél Barcelonában, Londonban és Svájcban. Végül több évig Tel-Avivban tanultál és dolgoztál. Hogy érzed, mit adtak hozzá ezek az élmények és a különböző kultúrák a művészetedhez?
Retrospektív azt mondanám, hogy minden, ami Tel Aviv előtt történt egy nagy keresés része volt, és főként arra volt jó, hogy megtapasztaljam azt, hogy mi az, ami nem önazonos számomra. Persze kalandokkal barátokkal és élményekkel gazdagodtam szóval mindenképp megérte. Mire Tel Avivba értem már volt fogalmam arról, hogy mi az, ami nem én vagyok és el tudtam indulni abba az irányba, ami közel áll hozzám. Szerintem ezek az utazások mélyítették a belső világommal való kapcsolódást, hiszen bárhova mentem, mindig minden változott, csak én magam voltam egy állandó pont. Művészetemben szerintem ez elég direkt jelenik meg: különböző nők különböző szituációkban, terekben jelennek meg a képeimen.
Hogy éled meg a visszatérést Magyarországra? Milyen itthon, nőként és művészként érvényesülni?
Az utolsó Izraelben töltött évben már vágytam haza. Szeretek itthon lenni, sok szempontból sokkal kényelmesebben érzem magam. Nagyon pozitívan fogadnak a hazai műkedvelők, és ez igaz szakmai szférára is. Nem itthon jártam iskolába így más utat jártam be, mint a hazai művészek, ami jelenthetne hátrányt, én viszont azt tapasztalom, hogy inkább az előnyömre válik, mivel az embereket érdekli az utam és tudnak vele azonosulni.
Milyen gondolatok és érzések indítják el az alkotói folyamatokat? Mik inspirálnak egy-egy kép megfestésénél?
Színekből kompozícióból szoktam elindulni. Vizuális információkból merítkezem. Egy nyitott narratívára építem a festményeim, mert fontos számomra, hogy mindenki megalkothassa a saját történetét vagy felismerhesse magát a karakterekben.
Mostanában gyakran kap el az inspiráció, néha úgy tűnik, hogy egy kimeríthetetlen kútból merítek, de persze tudom, hogy ez nem így van, mert már voltak hosszabb alkotói válságaim, amikor semmit sem tudtam alkotni. Szerencsére több műfaj érdekel és szívesen próbálok ki új dolgokat, úgyhogy ilyenkor próbálok valami mással foglalkozni.
„Olyan egyszerű, mindennapi helyzetekben ábrázolja karaktereit, amelyeket mindannyian átélünk, de nem feltétlenül éljük meg őket teljességükben” – olvasható a Szabadon nő kurátori szövegében. Mit jelent számodra – akár a hétköznapokban és a művészetben – a szabadság és a nőiség?
Számomra ez a két fogalom párhuzamosan fejlődik. Jelenleg a nőiséget a lágysággal, szépséggel természetességgel azonosítom. A szabadság olyan légkör, amelyben a női vonások szabadon megmutatkozhatnak, kiteljesedhetnek. Ezt is a természetesség jellemzi, ami nagyjából azt jelenti, hogy ne sémák szerint definiáljam a dolgokat, hanem objekten próbáljak tekinteni rájuk. Az elmúlt években sokat gyakorlom a meditációt, próbálok napi egy órát ülni és megfigyelni, hogy újra és újra visszatérjek, arra a pontra, ahonnan tisztán tudok látni.
Az első önálló kiállításod nemcsak a helyszín miatt volt különleges, hanem az audiovizuális elemekkel és művésztársakkal is kiegészített koncepció miatt. Mesélj egy kicsit kérlek, a kiállítás megalkotásáról és arról, hogyan élted meg az egész folyamatot?
Az egész úgy kezdődött, hogy a barátommal voltunk roadtripen Spanyolorászban. Kicsit magam alatt voltam és mondta, hogy képzeljem el az álom kiállításomat. Én egy görög szigetet vizualizáltam, ahol a képeimet a természetben tekinthetik meg az érdeklődők, akikkel ezután együtt vacsorázunk és egy tábortüzet is elképzeltem. Ezek közül mindent sikerült megvalósítani, de Görögország helyett a Balaton-felvidéket választottam, hiszen már így is egy nagy utazás volt ez a résztvevőknek. Nagyon szeretek más alkotókkal együtt dolgozni, és kurátoként egyben tartani ezt a projektet. Nagyon izgalmas volt egy ekkora produkciót véghezvinni és remélem a jövőben is lesz inspirációm művészeti eseményeket alkotni.
Képek: Glodi Balázs
Pakosz Anna | Instagram
No Comments