Nőket érintő társadalmi problémák 2021-ben – Molnár Laineyvel beszélgettünk

Nőket érintő társadalmi problémák 2021-ben – Molnár Laineyvel beszélgettünk

A nőket érintő társadalmi problémáknak 2021-ben is van létjogosultságuk, hiszen nincs olyan 25-30 közötti vagy 30 feletti nő, aki ne találkozott volna a „Mikor lesz az esküvő?” és a „Mikor jön a baba?” kérdésekkel. Molnár Lainey tíz éve aktív résztvevője a közösségi médiának, és már akkor divatblogger volt, amikor az influenszer-jelenség még nem volt olyan hétköznapi, mint napjainkban. Eleinte saját magáról és életéről osztott meg fotókat, blogbejegyzéseket, egy ideje azonban olyan grafikai munkáival vált nemzetközileg is elismertté, amelyek a nőket érintő társadalmi problémákat feszegetik. Ezekről a problémákról, művészetről és a közösségi médiáról beszélgettünk Molnár Laineyvel.

Tudjuk rólad, hogy már nagyon régóta jelen vagy a social media világában, viszont volt egy fordulópont az életedben, amikor már nem az írásaiddal vagy saját fotóiddal jelentél meg a közösségi térben, hanem azokkal a grafikákkal, amiket ma már külföldi hírességek is megosztanak. Ennél még fontosabb, hogy olyan problémákról szólnak a munkáid, amelyekkel sok nő tud azonosulni 2021-ben. Mi az, ami folyamatosan motivál téged az alkotásra? Hogyha a művészetről van szó többnyire saját tapasztalataidból táplálkozol? 

 

A 2020-as első karantén idején kezdtem a mára védjeggyé vált paneles illusztrációkat gyártani, mert meg szerettem volna osztani a saját tapasztalataimat nőként a világban. Nyilván nem feltételeztem, hogy én vagyok az egyetlen, aki ezeken megy keresztül, de álmomban nem gondoltam, hogy nők százezrei a világ minden sarkában szomjaznak egy olyan közösségi élményre, amit a rajzaim által felvetett témákkal való azonosulás hoz létre.  Amikor hirtelen megugrott a követőszámom, sokan kérdezték, hogy nem félek-e attól, hogy el fognak fogyni a témák amiről alkotni tudok, de valójában pont az ellenkezője a problémám. Annyi ötletem van, hogy évekbe telne mindet feldolgozni, szóval az alkotókedv és a kreativitás örök, ráadásul hihetetlenül hálás feladat a pozitív visszajelzések tükrében.

Mindig olyan témákról rajzolok, amikhez személyesen is tudok kapcsolódni, első vagy másodkézből. Nagyon fontos számomra a karakterek diverzitása és a reprezentáció, de nem lenne tapintatos (és hiteles sem) olyan témákat boncolgatni, amiről maximum feltételezéseim lehetnek. 

 

Az egyik legnépszerűbb grafikádon az egyik oldalon egy családanya látható a két gyerekével, a másikon pedig egy vele egykorú nő bőrönddel és pezsgőspohárral. A profilodon látható, hogy a gyermekvállalás és a „hagyományos női szerepkörök” meghatározása központi szerepet tölt be a művészetedben és látszik, hogy a követőidet is ez érdekli a leginkább. Neked is ez a téma áll a legközelebb a szívedhez? Azt gondolod, hogy ezek azok az elvárások, amikkel a magyar nők a legtöbbször szembesülnek? 

Úgy gondolom, hogy ezek nem csak azért fontos témák, mert egy modern nőnek semmi ítélkezésbe vagy ellenállásba nem kéne ütköznie azzal kapcsolatban, hogy hogyan éli az életét, amíg a döntései senkire nincsenek negatív hatással, hanem azért is, mert a női egyenjogúság és a hímsovinizmus még mindig prominens témák a világ legtöbb részén. Magyarországon még mindig túl sokan vokálisak azzal kapcsolatban, hogy ha egy nő nem használja gyerekszülésre a méhét, és nincs otthon a konyhában, akkor értékét vesztett és valami probléma van vele. Véleményem szerint rendkívül destruktív energiát ölni mások személyes szférájának szisztematikus korlátozásába, és sokkal fontosabb lenne például empátiáról és emberségről beszélgetéseket kezdeményezni. Hiszen mindenkinek más és más történetek, tanulságok vagy traumák vannak a döntései mögött, így rendkívül mérgező általánosságok alapján ítélkezni.

 

Rengetegen tudnak azonosulni a grafikáiddal, viszont sajnos az is általános tapasztalat, hogyha valaki felvállalja a véleményét a közösségi médiában egy megosztó témában, akkor biztosan megtalálják azok is, akik kritizálják és leszólják a véleménye miatt. Mi a tapasztalatod ezzel kapcsolatban és hogyan kezeled, hogyha valaki az interneten szól be neked?

 

Mivel közel 8 évig blogoltam személyes és megosztó témákról, és írtam hasonló cikkeket női magazinokba, hozzá kellett szoknom, hogy sokan sokszor minősíthetetlen hangnemben nem értenek egyet, vagy személyeskednek. Ajánlottak kötelet, amivel felkössem magam, nyomoztak a családom után, és majdnem minden nap leírta valaki névtelenül, hogy semmit nem érek emberként. Egyébként pont nemrég tudtam meg, hogy egy komplett fórum működik online, ahol magyarok a mai napig minden mozdulatomat gyűlölködve szedik szét, pedig vagy 5-6 éve nem is kommunikálok magyarul, és 2014 óta külföldön élek, amikor épp nincs világjárvány.

 

Pontosan emiatt töröltem le az összes fotómat mindenhonnan és kezdtem rajzolt avatarként kommunikálni, mert hiába erős az ember lelkileg, rosszabb napokon meg tudja törni a rosszindulat. Azonban csodára méltó módon mióta illusztrálok, annyira elhanyagolható a beérkező negativitás mennyisége, hogy észre sem veszem. A hozzászólásokban, privát üzenetben őszinte, sebezhetőségen, és tiszteleten alapuló eszmecserék történnek, akkor is ha egyet nem értésről beszélgetünk. Mintha valami párhuzamos univerzumba csöppentem volna. 

Természetesen ehhez az is hozzájárul, hogy anno óriási önértékelési zavaraim voltak és kritizálással próbáltam a saját komplexusaimon enyhíteni, ráadásul minden kommentháborúba belementem. Mostanra hála az évtizedes önvizsgálatnak és belső munkának, már tudom hogy rám is szimplán komplexusok vetődnek és nem szabad semmit személyesnek venni. Így ha valami gonosz meg is talál, vagy egyáltalán nem reagálok rá, vagy empátiát és szeretetet küldök az irányukba, hiszen én is voltam ott ahol ők, és egy borzalmas hely volt.

 

Mint korábban már említettük te már akkor influenszernek számítottál, és nagy divatmárkákkal működtél együtt, amikor Magyarországon még nem robbant be ennyit a közösségi média és a véleményvezér szó is ismeretlen volt a legtöbbek számára. Mi a véleményed a jelenlegi helyzetről a social mediaban (influenszerek)?

 

Mielőtt teljes munkaidős művész lettem, fél évtizeden keresztül dolgoztam influencer marketing pályán, először ügynökségnél, majd a saját tanácsadói és management vállalkozásommal, szóval szakmai szempontból is követem a közösségi médiát. Amit látok, hogy ugyan pár év lemaradással, de Magyarországon is kezd csírázni az a tendencia, hogy a tartalomkészítők valódi értéket és sebezhetőséget képviselnek, nem csak üres magamutogatást és nyilvánvaló reklámokat posztolgatnak. Sajnos még hosszú út, mire ez lesz prominens, de külföldön már abszolút látható, hogy azok az influencerek tudnak növekedni és hosszú távon is sikeres üzletet építeni, akikhez lojális és érzelmileg involvált követők tudnak csatlakozni.

A probléma ezzel az, hogy a befolyásolható fiatalok százezrei látják követendő példaként a népszerűségért, pénzért, és egóból tartalmat készítő hírességeket, és hosszabb távon sérülhet az önértékelésük vagy az értékeik. Viszont ahogy sok trendnek, ennek is megvan a lejárati ideje, és az elmúlt egy év bezártsága szerintem tökéletes volt arra, hogy minden influencert ugyanarra a szintre hozzon, hiszen nem tudtak hova utazni, hol vacsorázni, vagy drága cuccokkal felvágni, amikor a világ túlélési módra kapcsolt. Így az introspekcióra kényszerített közönség is át tudta értékelni, hogy kinek szenteli a figyelmét és az idejét, amikor eddig csak automatikusan kattintgatott. Úgyhogy minden rosszban van valami jó!

 

Szerinted mi az, ami a leginkább segíthet, azoknak a nőknek, akik a társadalmi elvárások kereszttüzébe kerülve megkérdőjelezik saját vágyaikat és azt, hogy jelenleg hol kéne tartaniuk az életben? Mi az, amit mi nők, egymásért megtehetünk?

 

Nagyon fontos, hogy minél több olyan fórumot integráljanak az életükbe, amik pontosan az ellentéte a világ által rájuk erőltetett nyomásnak. Sajnos a social media, magazinok, hírek, vagy akár barátok és rokonok is lehet borzalmas hatással ránk, nagyon fontos kizárni és nem személyesen venni őket, és olyan üzenetekkel, tartalomkészítőkkel, médiumokkal, és emberekkel pótolni a helyüket, akik elfogadást és szeretetet reflektálnak. 

Ha túl sokat halljuk, hogy valami nem stimmel velünk, akkor hajlamosak vagyunk elhinni. Én egész életemben fekete bárány voltam. Soha nem szerettem volna gyereket vagy esküvőt, nem jártam egyetemre vagy főiskolára, 17 éves koromtól vállalkoztam és nagyon sokszor pofára estem, elindultam a világban és bőröndökből élek, és folyamatosan feminista és tabutémákkal rúgok be ajtókat. Nagyon sok ítélet ért, ami megkérdőjeleztette velem a saját döntéseimet, de a saját magam elfogadása és a közösség megtalálása kéz a kézben járt a kiegyensúlyozottsághoz vezető úton.

Igenis opció úgy élni, ahogy szeretnénk. És nőként nem csak saját magunkért állhatunk ki, de nulladik lépésként oda kell figyelnünk, hogy nőtársainkkal szemben ne legyenek ítéleteink. A pletykálás, a rosszindulat, a mások viselkedésének és külsejének analizálása mind táplálja azt a kultúrát, ami utána bumerángként minket üt arcon. 

Ismerd meg Lainey munkásságát Instagram oldalán:

No Comments

Leave a Reply