Tíz feminista nő, aki történelmet írt

Tíz feminista nő, aki történelmet írt

Több, mint egy évszázada folyik nemzetközi harc a nemek közti egyenlőség megvalósulásáért. A politika, a tudomány és a média színterén nap, mint nap küzdenek nők és férfiak a nők jogaiért, és habár az első nőjogi mozgalmárok színrelépése óta hatalmas változásokat sikerült elérniük, a küzdelem a mai napig tart. Gyűjtésünkben a feminizmus terjedésének tíz emblematikus alakját mutatjuk be, akik nélkül  ma nők és férfiak egyaránt másmilyen világban élnének. 


A szüfrazsettek

Az első jelentős feminista mozgalmárok a szüfrazsettek voltak, akik fáradhatatlanul harcoltak a nők jogaiért, különösen a választójogért. Békés és radikális eszközökkel is protestáltak, tüntetéseik eredményeképp pedig 1920-ra az amerikai nők országszerte választójoggal rendelkeztek. A mozgalom leghíresebb képviselői Mary Wollstonecraft, Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton voltak.

Simone de Beauvoir

Szókimondó író, politikai aktivista és társadalomfilozófusként de Beauvoir 1949-ben egy korát meghaladó művet alkotott, amit sokan a modern feminizmus ugródeszkájának tartanak. A második nem című könyv megjelenésekor sok mindenkire hatott, és még több vitát szított. De Beauvoir a patriarchátust és a nőket elnyomó társadalmi konstrukciókat kritizálta. A második nemet a vatikán tiltólistára tette, míg mások egyenes pornográfnak bélyegezték; így vette kezdetét a feminizmusért folytatott harc.

Eleanor Roosevelt

Roosevelt volt az első first lady, aki a Fehér Ház háziasszonyi teendőin kívül más feladatokat is magára vállalt. Már first ladyvé válása előtt is jelentős szerepet vállalt a nőjogi aktivizmusban, együttműködve Női Szakszervezet Ligával (WTUL) és  Munkásnők Nemzetközi Kongresszusával. Még a feminizmus szó sem létezett, mikor 1935 és 1962 között a „Napom” című újságrovatot vezette, ami a nők munkaügyi, egyenlőségbeli, jogi helyzetét mutatta be hétköznapi történeteken keresztül.

Az efféle ügyek hánytorgatása akkoriban nagy port kavart, különösen, mivel egy first lady beszélt róluk. Munkájának köszönhetően az ENSZ első női delegáltja, majd az Emberjogi Bizottság első elnöke lett, Kennedy elnöksége alatt pedig a nők helyzetének vizsgálatáért felelős elnöki bizottságot vezette.

Marlene Dietrich

Habár elsősorban nem nőjogi aktivista volt, Dietrich a divaton keresztül járult hozzá a feminizmus célkitűzéseihez. A hollywoodi színésznő azokban az időkben viselt öltönyt és nadrágot, amikor ez a nők számára abszolút tabunak számított, nem csak a filmvásznon, de a mindennapokban is.

A harmincas években egy alkalommal majdnem le is tartóztatták „botrányos viselkedése” miatt. Öltözködési stílusa generációkat inspirált, sok nő számára biztosítva az öltönyviseléshez szükséges önbizalmat.

Rozi, a szegecselő

Habár talán sosem létezett, Rozi, a szegecselő megtestesítette a női erőt, ami a feminista mozgalom motorjává vált. A második világháború női dolgozóinak jelképének indult, de amellett, hogy a 40-es évek hihetetlen, nők által végzett erőfeszítéseire emlékeztet, a mai napig a dolgozó nők ikonjának számít.

Betty Friedan

Az amerikai aktivista és írónő 1963-ban vetette papírra A misztikus nőiség című könyvét, amit gyakran a feminizmus 60-as és 70-es években elterjedő második hullámának beindítójának neveznek. Friedan egész életét a nők egyenjogúságáért való harcnak szentelte. Köze volt több nőjogi szervezet megalapításához, de a nagy 1970-es nőjogi tüntetés szervezésében is részt vett, ami amerikaszerte népszerűsítette a feminista mozgalmat.

Gloria Steinem

A feminizmus anyjának is nevezett Steinem a 60-as, 70-es évektől egészen a mai napig vezéralakja számos nők felszabadításán fáradozó mozgalomnak. Megannyi nőjogi politikai és társadalmi csoportosulás mellett az első feminizmussal foglalkozó lap, a Ms. Magazine megalapításában is részt vett. Életpályája miatt 1993-ban beiktatták a Női Hírességek Nemzeti Csarnokába, 2013-ban pedig a Szabadság Elnöki Medáljával tüntették ki. Ma is fáradhatatlanul dolgozik a nők jogaiért, legutóbb a Viceland csatornán futó Woman (Nő) című sorozatán keresztül.

Angela Davis

A fekete nőknek nemzetközi hangot adó Davis a polgárjogi mozgalmakban játszott kulcsfontosságú szerepet. A Black Power (fekete erő) mozgalom vezetője volt, és habár politikai állásfoglalásai és akció sokszor megosztóak voltak, több, mint hat évtizeden át harcolt a nők és az afroamerikaiak jogainak elismeréséért. Legutóbb 2017-ben tűnt fel, mint a washingtoni Nők Menete tiszteletbeli társelnöke.

bell hooks

Az amerikai írónő a társadalmi aktivizmusáról vált híressé, melyet nőjogokról, elnyomásról és faji diszkriminációról szóló könyvein keresztül végzett. Leghíresebb művei közé tartozik az Ain’t I a Woman? (Hát nem vagyok nő?), a Black Women and Feminism (fekete nők és feminizmus) és a The Feminist Theory (a feminizmus elmélete), melyben a feminizmus célkitűzéseit is meghatározza: „A mozgalom véget kell, hogy vessen a szexizmusnak, a szexista kizsákmányolásnak és az elnyomásnak.”

Barbara Walters

Walters nem csak az első női társműsorvezető volt, (habár csupán a felét kereste férfi munkatársai jövedelmének), később ő lett az első főműsoridős női hírolvasó is. A ’70-es évektől kezdve Walters nők százezreinek tört utat, nem csak az újságírói szakmában, de az egész munkaerőpiacon.

 

Forrás: Harper’s Bazaar

No Comments

Leave a Reply