TOP5: Federico Fellini stílusmomentumjai

TOP5: Federico Fellini stílusmomentumjai

“Ne felejtsük el, hogy a jelmez, akárcsak az álom, szimbólikus kommunikáció.” – mondta Federico Fellini, akit a legnagyobb olasz filmkészítőként tartunk számon – nem véletlenül.


Életműve az 1950-es évek neorealizmusával indul, majd 1960-ban kreatív opuszához érkezik és a hatvanas évek közepén már az egész filmipart lángokba borítja. Fellini karrierjét nagymértékben meghatározta a jelmeztervezés, rengeteg tehetséges tervezővel együttműködve olyan ruhákat készített, amelyek nemcsak divat szempontból voltak figyelemre méltóak, de hozzásegítették filmes sikereihez is.

Amellett, hogy Fellini alkotásai inspirálták a világ legjobb rendezőit, jelmezei befolyásolták a divat legjelentősebb alakjait: Karl Lagerfeldtől és Miuccia Pradatól, Tom Fordig és Jeremy Scottig. Mivel a Brit Filmművészeti Intézet elindít egy dedikált Fellini-évadot (amelynek időszaka egybeesik a rendező születésének századik évfordulójával) és magában foglalja az Édes élet újbóli megjelenését is, elérkezettnek láttuk az időt, hogy visszatekintsünk Fellini öt legstílusosabb filmjére.

Édes Élet (1960)

Róma a hedonizmus és a csillogás melegágya volt az 1960-as években. A Cinecittà filmstúdiók a fővárosba vonzották a nemzetközi filmcsillagokat is és az Édes élet volt az a film, amely Fellinit feltette a térképre. Vele együtt felkerült jelmeztervezője is, Piero Gherardi, aki ezért Oscar díjat is kapott a Legjobb jelmeztervező kategóriában.

Könnyed, elegáns ruhák és szmokingok jellemezték a szereplők öltözékét: Marcello Mastroianni ropogós ingét francia mandzsettával, nagyméretű mandzsettagombok díszítik; a szemét Persol napszemüveg árnyékolja, minden apró részlet és kiegészítő a lehető legnagyobb odafigyeléssel lett kiválasztva. A Maddalena szerepét alakító, Anouk Aimée kis fekete ruhája és a macskaszem formájú szemüvege inspirálta Tom Ford „Anouk” napszemüveg kollekcióját. De a legemlékezetesebb pillanat, biztosan a Sylviát alakító Anita Ekbergeé, amint fekete estélyi ruhájában besétál  a Trevi-kútba – ez kétségkívül a filmvilág egyik legstílusosabb és legérzékibb jelenete.

8½ (1963)

Eltelik három év és Gherardi ismét hazaviheti a legjobb jelmeztervezőnek járó Oscar-díjat a Nyolc és félért, ami a filmtörténet első rendezői önvallomása, hiszen a film főszereplője, Guido Anselme, Fellini alteregója, akit ismét Mastroianni játszik. Itt a színész ruházatának nagyjából nincs jelentősége, a múlt és a jelen, a valóság és a fantázia között vívódó férfi meséjében a női karaktereken van a hangsúly.

A női szereplők jelmezei különbségeiket hangsúlyozzák- életkorukat, alakjukat és társadalmi helyzetüket. Prémek, tollboák és gyöngyök parádéja; a kiegészítők között láthatunk excentrikus, csodálatosan kifinomult fejdíszeket és hajpántokat is. A főszereplő nők által viselt ruhák hasonlóan beszédesek: Guido felesége, Luisa (Anouk Aimée) elegáns ruhában jelenik meg, ami kiegyensúlyozott személyiségét közvetíti, miközben La Saraghina (Eddra Gale) öltözéke rendezetlen, a haja kócos és egy kopott ruhát visel, ami szimbolizálja a köztük lévő társadalmi különbséget.

Júlia és a szellemek (1965)

Ez volt Fellini első színes filmje, és bár nehéz volt fokozni alotásainak művészi értékét, a színes filmmel még inkább tudott hatni a vizuális érzékelésre. A filmben Fellini felesége, Giulietta Masina játsza a főszerepet, aki képtelen megbirkózni a valósággal. Sokan a „női Nyolc és fél”-nek tartják a filmet, mert amíg az egyik egy filmrendező férfi (maga Fellini) alkotói-magánemberi válságát mutatja be, a másik egy nő (maga Masina) útkeresését ábrázolja – a film az álmok, a szellemek és az emlékek kaleidoszkópja.

Fellini ismét együttműködött Gherardivel a jelmezek készítésében, kivéve Júliánál, akinek sajátos ruhatárát ő maga tervezte. Gherardinak nem kerülte el a figyelmét a Technicolor személyre szabása és példátlan érzékenységgel készítette el a többi jelmezt: túlméretezett kalapok, sifon, tüll fodrok, selyem és tollak.

Az eredmény egy színkavalkád a szemnek, amely játékos karikatúrája az olasz divat iránti megszállottságnak. A belga színésznő és modell Claudie Lange ebben a filmben debütált egy kicsi, név nélküli szerepben, ami mindazonáltal az egyik legszembetűnőbb divatpillanat volt a filmben: sárga fürdőruha, hatalmas szalmakalap és fátyol.

Fellini-Satyricon (1969)

“Róma. Krisztus előtt. Fellini után.” – hallható a Petronius féle, klasszikus római szatíra laza adaptálásának bevezetőjében. A  film – amelyet a rendező gyakran sci-finek nevez – az ókori Rómában élő, két pánszexuális fiatal férfi, a jóképű tudós, Encolpius és az ő vulgáris, szokatlan barátja, Ascyltus történetét mutatja be.

A Satyricon lélegzetelállítóan bonyolult szettjeit és fantáziadús jelmezeit Danilo Donati álmodta meg és ezek voltak Fellini filmjeinek legdekadensebb darabjai. Donati mesés színű klasszikus tunikákba öltöztette a szereplőket, a színskála a cerulean kéktől és az őszibaracktól, a skarlát és a kadmium sárgáig terjed. A szöveteket speciálisan kezelték és hét lábú vasalóval préselték, hogy elérjék a Fellini filmekre jellemző “ropogós hatást”. Arany ékszerekben és hajdíszekben nincs hiány, ez utóbbit hagyományos római göndör frizurával kombinálták. Eközben Piero Tosi vad sminkjei gondoskodtak arról, hogy a színészek arca továbbra is fókuszpont maradjon, függetlenül attól, hogy a jelenet mennyire szélsőséges.

Fellini-Casanova (1976)

Ez volt a rendező tizenkettedik és egyben legdrágább költségvetésű filmje. A Cinecittà stúdióban vették fel, ahol Fellini megálmodta saját változatát a 18. századi Velencéről, extravagáns szettekkel és Oscar-díjas jelmezekkel – Danilo Donati jóvoltából. A film határozottan groteszk stílusú, amelynek célja, hogy Casanova történetén keresztül mondjon véleményt saját koráról.

Fellini szinte teljesen átalakította főszereplője kinézetét, akit Donald Sutherland játszik: a haja nagy részét levágták, szemöldökét leborotválták és mű orrot és állat kapott. Casanova nagyszerű intellektusnak tekintette magát, ám jelmezei, beleértve a gyertyás fejdíszt és a térdcsizmát, nevetségessé teszik. Ennek ellenére rengeteg inspirációforrás található a filmben: a karneváli panoráma több mint 600 pompásan díszített jelmezre enged bepillantást, a vörös bársonyt viselő apácáktól a magassarkús főpapokig, míg a pasztellszínű udvari jelenetekben a csipke, a bársony és a fodrok dominálnak. Ezek a díszes darabok inspirálták Karl Lagerfeld 1977-ben bemutatott Casanova-témájú kollekcióját a Chloé számára, melyek úsztak a nagy sziluettekben, a sifon ruhákban és a csipke hímzésekben.

Forrás: AnOther

No Comments

Leave a Reply